Gyermekek és állatok

„Egekben lakozó ősök,
borostás, agyaras hősök,
bükkösök, tölgyösök legelső urai,
hozzátok fohászkodom:
Nagy szorongattatásban,
búban, bajban, gyászban,
gondomat tereátok bízom.
Futok oltalmatok alá,
mint csibe, kotlós alá.
Emse ősanyám,
vadkan ősapám, védelmezzetek minket!”
(Yot. 2. 31. o.)

Különleges kapcsolat köti össze őket!
Gyerekek és állatok kapcsolata mi más lehetne, mint különleges? Nem véletlenül jelenítik meg sok helyen a kicsiket és kedvenceinket úgy, mint akik a számunkra már láthatatlan dolgok látói. Alábbi cikkünkben erről olvashatnak, valamint az állatokkal való különleges kommunikáció formáiról, lehetőségeiről. Szó esik félelemről, szeretetről, amelyek az állatok előtt nem maradhatnak titokban, valamint született képességről és a gyerekkorban megalapozott állatok iránti szeretetről, amely még idejekorán a lélekbe ivódik. Gyerekek és állatok. A leghálásabb és a legnehezebb témák egyike. Hálás téma, mert önmagából adódóan sajátos bája van. Az a mondás járja filmes körökben, hogy amelyik alkotásban gyerek és / vagy állat a főszereplő, az tuti sikerre számíthat. Nehéz téma viszont azért, mert könnyen átmehet édelgésbe vagy közhelyekbe. Szirupossá és semmitmondóvá válhat, és a mézes-mázos felszín könnyen elfedi a lényegi, mély mondanivalót. Pedig gyerekek és állatok különleges kapcsolatát szemlélve fontos tanításokhoz juthatunk el.

Köztudott, hogy a táltosok különleges képességekkel rendelkeztek. Ilyen lehetett például az, hogy amint följegyezték róluk: „beszéltek az állatok nyelvén, parancsszavukra minden szelíd és vad jószág engedelmeskedett.” Innen való az a szólás, hogy „elküldte, mint Fodor a kutyát.” A mondásban szereplő Fodor egy ismert tudó volt, akiről úgy hírlett, elég volt csak ránéznie a kutyára, és az engedelmeskedett neki. Az Alföld legendás komor hallgatag pásztorai, akiket a nép általában különleges képességűeknek tekintett, ők is tudták távolról, gondolati képekkel vagy tekintetükkel irányítani terelő kutyáikat. Vagy utalok az itt közismert történetre: Tudós Nagy Ferenc történetére a pap-költővel, Harsányi Lajossal. Bár jóban voltak, de Harsányit nagyon bántotta, hogy a hívei inkább a Tudóhoz mennek. Feri bácsit meg bosszantotta, hogy a papot ez bosszantja. Egyszer a papnak sürgős dolga volt, befogatott a hintóba. Feri bácsi megbabonázta a lovakat, azok nem indultak el, akármit is csinált a pap. Végül kénytelen volt odaküldetni Feri bácsihoz, aztán ő elindította a lovakat. Vagy itt van például a „lóduruzsolás”, az állatokkal való különleges kommunikáció. A lóduruzsolásnak az alapja az, hogy bár az állat nem érti a szavakat csak amire idomítva van, jól fölfogja viszont a szavakhoz kapcsolódó metakommunikatív jeleket: a hangszínt, a tónust, és érzékeli az érzelmi színezetet és a szándékot. Ha tudatosan elképzelem képben, amit akarok, és azt különleges tudatállapotban erősen szuggerálom, akkor még inkább eljut az állathoz, és aszerint cselekszik. Az erőteljes érzelmi színezet akkor is eljut az állathoz, ha nem ez a szándék. Ez az egyik oka például, hogy a kutya nagy eséllyel megtámadja azt, aki fél tőle. Az illetőt a félelem érzése uralja, ennek megfelelő képeket és biológiai jeleket, pl szaganyagot bocsát ki, mindez támadásra ingerli a kutyát. Ugyanakkor a szeretet, a törődés éreztetése akár meg is gyógyíthatja az állatot.

Általában mindez ösztönösen, esetlegesen, nem mindig szándékunk szerint és elég rossz hatásfokkal működik. Ha azonban az erős és pozitív érzelmi színezet a tudatos képalkotással, koncentrációval és a tűnődés egy fajtájával (alfa agyhullámokkal jellemezhető relaxált tudatállapottal) társul, akkor az eredmény a hétköznapi szinthez képest valóban csodaszámba megy. Ezek a különleges képességek, mint például az állatokkal való „beszélgetés” képessége, részben született adottságok, de kibontakozásuk mindenképpen a gyermekkorban alapozódik meg, és a szeretet érzésére, az intuícióra, a belső képalkotásra és az azt közvetítő szuggesztív erőre épülnek.

Gyerekek és állatok között a mindennapokban is különleges kapcsolat alakulhat ki. Ehhez legjobb, ha a gyerek a maguk természetes közegében, de legalábbis a ház körül naponta találkozik állatokkal. Jellemző ma egy negatív irány, az állatokkal való természetellenes bánásmód: természetüket figyelmen kívül hagyó, érzéketlen, kegyetlen vagy éppen túldédelgető bánásmód. Mindenki tudna ezekre példát mondani. A nagyvárosokban a gyerek nem is nagyon találkozik állatokkal, legfeljebb az állatkertben, vagy jó esetben a vidéki nagyszülőknél. Elmúlik ez a fogékony időszak az életükben, és azután már nem tud úgy az állatok ismerete és szeretete beléjük ivódni. Lelkileg sokkal szegényebbek lesznek így.

Pozitív példa is akad azonban bőven! Főleg vidéken. Én például falun nőttem föl, és mivel szemlélődő gyerek voltam, már akkor rengeteg ismeretet szereztem, mikor még iskolába sem jártam. A többi gyerekkel együtt a legnagyobb és legpompásabb „tanterem” állt rendelkezésemre: az élő Természet – így sokat tanultam az állatoktól is. De ez nem olyan tanulás volt, mint az iskolai ismeretszerzés, hanem tapasztalati alapú, érzelmekkel kísért, úgyhogy tényleg mélyen belém ivódott és máig ható. Láthattam például állatok születését és halálát, átélve ilyen formában is a „két kapu” kikerülhetetlen létezését, csodáját, méltóságát. Megtanítottak felelősségérzetre, gondoskodásra. De pozitív példa a terápiás állatok alkalmazása is. Legismertebb a terápiás lovaglás, lehetőleg nyereg nélkül, szőrén ülve meg a lovat. A gyerek sokféle mozgási ingert kap, az agy limbikus rendszerének stimulálása nemcsak az egyensúlyérzéket fejleszti, hanem a két agyfélteke működésének összehangolódását is segíti. Az izomtónus egyenletesebbé, kiegyensúlyozottabbá, a mozgás lazábbá válik. A lelki hatások is igen pozitívak és sokrétűek. De nem csak ló lehet terápiás állat. Egy cica dorombolása vagy egy kölyökkutya játékossága még a felnőtteket is jókedvre deríti. A gyerekek pedig különösen mély lelki közösséget tudnak kialakítani velük.

Aki ezt gyerekkorban megtanulta, az felnőttként is tud ilyen lélekteli kapcsolatot kiépíteni állatokkal. Ma reggel, például ahogy beszélgettünk egy kedves ismerősömmel, aki értő szeretettel foglalkozik lovakkal, elmondta, hogy tapasztalatai szerint a ló bizony megérzi az emberek szándékát. Néhány szóval vagy mozdulattal meg lehet nyugtatni a lovat. Ő mondta azt is, hogy aki állatokkal foglalkozik, az tőlük tanulhat természetes módon meditálni, és pontos visszajelzést adnak az állatok az ember aktuális lelkiállapotáról is, a lovakhoz például „kénytelen” nyugodtan és kiegyensúlyozottan közelíteni. Ennek elsajátítása már gyerekkorban jó ha elkezdődik, az állatokkal való kapcsolat segítségével. Mindez a mindennapi élethez tartozik.

Összhangban állnak ezek tanításainkkal, miszerint az a jó, ami természetes!
A Természet szent, mert Isten teste, és valamennyi élőlény testvérünk, hiszen ugyanúgy a Teremtés láncának része mind.

Dibáczi Enikő - Dr. Madarasi Pál