Egy magyar vállalkozás olyan géppel állt elő, amelybe belapátolják a
kommunális hulladékot, és olyan minőségű építőanyag nyerhető ki, amiből
akár házat is lehet építeni. A szerkezet és a technológia
forradalmasíthatná a hulladékkezelést és - feldolgozást, még az
energiatermelésben is szerepet kaphatna, ám az áttörés valamiért várat
magára. A gép sorozatgyártása miatt a tervezők már évekkel ezelőtt
megkeresték a kormányzatot és hulladékkezelő cégeket is, akik látszólag
lelkesedtek az ötletért, mégsem történt semmi.
Szilvássy Mihály, az eljárás kidolgozója, tízéves fejlesztés
eredményeként 2012-ben állt elő a fadeszkához hasonló tulajdonságú
lapokkal, amelyek egy az egyben kommunális szemétből készülnek.
Konstruált egy olyan speciális gépet, amely a beletáplált, lényegében a
kukákból kiürített hulladékot (ételmaradék, konzervdoboz, műanyag
flakon, fólia) magas hőfokon összepréseli, drazsírozza, és az apró
szemcséket különleges eljárással olyan anyaggá gyúrja egybe, amelyből
aztán teherbíró, a víznek, lúgnak, savnak ellenálló, egy négyzetméter
nagyságú – 2,5 centi vastag, 25 kilogramm súlyú – lapok készülnek.
Ezekből az elemekből pedig egy 20 négyzetméteres, konyhából,
vécéből, szobából álló, kocka formájú, nyeregtetős házat tervezett és
épített, amely darus autóval bárhova letehető. „A legtöbb és legolcsóbb
fel nem dolgozott nyersanyag a világon a használt műanyag. Tíz évembe
és rengeteg beforgatott tőkébe – 500 millió forintba – került, de
kijelenthetem: sikerült megoldani ennek a nyersanyagnak a gazdaságos
felhasználását.”
A szemetet általában nem lehet egy az egyben feldolgozni, az
újrafeldolgozáshoz válogatni kell. Nyugat-európai országokban már
régóta vannak erre szakosodott vállalatok, de Magyarországon is akad rá
példa. „Egy 100 méter hosszú futószalag mellett állva kapkodják le a
különböző fajtájú szemetet, a fémet, papírt, a rongyot, ami
hasznosítható. A végén, ami visszamarad, az leginkább műanyag, mert
ugyan a műanyag is újrahasznosítható, de csak homogén, egyöntetű
formában. A műanyagok különböző formáit nem lehet összekeverni,
legalábbis így már nem lehet belőlük »finom« anyagokat előállítani.
Ez igaz még egy PET-palack esetében is, más-más műanyagból van a
palack, a kupak és a címke is. Ahhoz, hogy a műanyag hulladékból újra
PET-palack lehessen, meg kell tisztítani az egyéb műanyagoktól,
különben csak olyan kevésbé kimunkált dolgokat lehet belőle gyártani,
mint például virágládák, amik jó eséllyel foltosak lesznek, és nem
egyformák. A polietilén és a polisztirol nem barátok” – magyarázza
Szilvássy.
„A mi találmányunk lényege, hogy itt adagokban gyártjuk a műanyag
paneleket. A gép addig keveri az anyagot, amíg egynemű nem lesz, ami
hihetetlenül erős” – mondja. Ebben az esetben sem teljesen mindegy,
hogy mi kerül a gépbe, mert szükség van a műanyag hulladék 60 százalék
körüli arányára, ami az általános háztartási hulladéknál általában
megvan, azon felül pedig mehet bármi. „Olyan anyagokat össze tudunk
dolgozni, ami a mai vonatkozásban a szemétlerakóba való. Egy kukát, ha
kiborítunk, nagyon jól látszik, miből áll az általános hulladék. Mi
ezeket az anyagokat dolgozzuk föl, nem érdekes, ha van benne egy kis
krumplipüré, mert abból szárazanyag lesz és beledrazsírozódik az
anyagba, amíg egyneművé nem áll össze.”
(A gép működéséről videó itt tekinthető meg - szerk.)
Kopogtattak a kormányzat kapuján is, de mindhiába
A prototípus már két éve megvan, és azóta a hulladékból legyártható
termékek kínálata, illetve az érdeklődök száma is bővült, ám a gépek
még mindig nem álltak munkába. „Több hulladékkezelő vállalat vezetőit
is megkerestük a találmánnyal annak idején, mindenhol tetszett is
nekik, de a megbeszélések után érdemi lépés nem történt” – mondja az
ötletgazda. Kockázatitőke-befektetők is jártak már az Ercsiben lévő
műhelyben, de hosszas kézrázogatás után nem jelentkeztek újból.
Az ötletgazda szerint az áll a háttérben, hogy nem igen
tudták elképzelni, milyen területeken lenne felhasználható a
hulladékból készült anyag, amire ugyan Szilvássyéknak vannak ötletei,
de piaci ismereteik nem annyira. És nem is akarnak az
előállított termékek kereskedelmével foglalkozni, ők maguk a gépet
gyártanák, azt is kiadnák egy gépgyártó cégnek. „Én 68 éves vagyok, már
nem akarok gyárat csinálni” – vallja be Szilvássy. Egy társadalmi
vállalkozás a cél, melynek küldetése elsősorban a növekvő szeméthegyek
eltüntetése, feldolgozása, ami mindenkinek az érdeke, de persze a
bevétel sem másodlagos, hiszen a tervezőnek további ötleti várnak
megvalósításra.
A különböző kormányzati ciklusok alatt kopogtattak az állam ajtaján
is, mert az újrahasznosító géppel gyártott műanyag lapok egyik
lehetséges felhasználási területe a gátépítés, pontosabban,
gátmegerősítés lehetne. „Magától Pelikán Józseftől tudjuk, hogy a gátak
legnagyobb ellensége az ürge, ami az egyik oldaltól a másikig átfúrja
azt, a járatait elönti a víz, és ha jön az árvíz, akkor viszi a gátat
is.
Na, most, ha beteszünk az általunk készített újrahasznosított
műanyagelemekből – aminek a lebomlási ideje 400 év – egy résfalat a
gátba, akkor az megszünteti ezt a problémát” – mutat rá a műanyag lapok
egy másik felhasználási lehetőségére Szilvássy. Elmondása szerint a vízügyi szakemberek nem voltak érdekeltek a megoldásban, ahogy a kormány sem lelkendezett az ötletért.
Pedig a tervezők szerint akár a zsilipek vasszerkezete is
helyettesíthető lenne a műanyag lapokkal, hiszen nemcsak hogy
olcsóbbak, de ráadásul kevésbé jelentenek hívogató célpontot az
illegális fémgyűjtőknek.
Megkérdeztük a minisztériumot is, hogy mi a véleményük a
hulladék-újrahasznosító gépről, de azt a választ kaptuk, hogy a
találmánnyal kapcsolatban hivatalos formában nem keresték meg a
Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért Felelős
Államtitkárságának illetékes főosztályát, ugyanakkor nyitottak az új
környezettechnológiai, hulladékkezelési megoldásokra. Szilvássy
találmányáról is hallottak, de a termékről szakmai véleményt csak a
teljes körű technológia ismeretében tudnának mondani. Az Országos
Hulladékgazdálkodási Ügynökségnél azt mondták, hogy „a találmányról
annyi tudomásunk van, amennyi a sajtóban megjelent, az azonban kevés
ahhoz, hogy megalapozott, pontos, szakszerű véleményt tudjunk formálni
róla”.
Az újrahasznosított anyagból előállított prototípus termékek száma
közben egyre bővül. „Gyakran látni az autópálya mellett húzódó
kerítéseket, amelyek oszlopait akácfatörzsek alkotják. Az is jól
látható, hogy a legtöbb mellé egy vasdorong is le van verve, amihez
hozzá van csavarozva az oszlop, elrohadt ugyanis az alja. Mi tudunk
gyártani olyan 3 méteres oszlopot, ami ugyanerre a célra beásható a
földbe, csak éppen soha nem rohad el. Ugyanúgy szögelhető, mint az
akácfa, csak sokkal tartósabb.” Szerepelnek a kínálatban vandálbiztos
padok is, amik szintén a kommunális hulladékból préselt lapokból
állnak. „A padnak az volt a tesztje, hogy 10 kilós kalapácsokkal pár
jól megtermett gyerek elkezdte püfölni az ülő alkalmatosságot, s
bebizonyosodott, hogy egyszerűen nem lehet széttörni” – érvel az anyag
szilárdsága mellett Szilvássy.
A tervező szerint az volt a probléma, hogy nem jól mérték fel a helyzetet, az emberek szeméthez való hozzáállását. „Azt hittük, hogy ami gazdaságilag korrekt, és amellett társadalmi haszna van, az sikerre van ítélve.”
„Gépépítők vagyunk”
Nem az építőiparba akarnak beszállni, hanem olyan helyre tervezték a
hulladéklapokból építhető házakat, ahol ideiglenes épületként
használnák – például árvíz esetén. Céljuk, hogy az építőanyagot gyártó
gépeket elterjesszék. Egy ilyen gép árát 20-30 millióra taksálja az
alkotó, de az persze nagyban függ a megrendelt darabszámtól is.
Elsősorban egy gépgyártóval szeretnének megegyezni, aki a know-how
alapján legyártja nekik a megrendelt darabokat, és nem titkolt szándék,
hogy a gyártást szeretnék Magyarországon tartani. Egy német
gépgyártóval már tárgyaltak, akik megvették volna szabadalmat, de akkor úgy gondolták, hogy inkább magyar céggel szeretnének egyezségre jutni, hogy a gazdasági haszon az országban maradjon.
Az elmúlt években Kambodzsától Vietnamon át Dél-Amerikáig, inkább
fejlődő országokból érdeklődtek a gép és a gyártható termék iránt,
érdekes módon nem a fejlett, nyugati társadalmak, akik a legnagyobb
szemét-előállítók. „Ennek az oka, hogy a fejlett világ szemetét
harmadik világbeli országokba szállítják, ezért nekünk ők a célpiac.”
Az érdeklődők többsége is innen való, akik az interneten találtak rá
Szilvássy találmányára. Ilyen volt egy ghánai minisztérium pl.
„Ghánában elég sok nyomornegyed van, ahol tákolt viskókban élnek
tömegek, ráadásul három hónapig esik az eső, de úgy rendesen. Az
általunk előállított anyagnak pedig éppen az az egyik legjobb
tulajdonsága – amellett hogy fúrható, faragható, szögelhető –, hogy nem
ereszti be a vizet és nem rohad el. Az általunk legyártott ház
prototípusa teljesen megfelel az ottani igényeknek, ezért a tárgyalások
is előrehaladott állapotban vannak” – mondja az ötletgazda.
Az anyagból már vittek mintát is, aminek megvizsgálták kioldódását,
mechanikai tulajdonságait. Utóbbit már a tervezők is megtették, a
Gödöllői Tudományegyetemen, ahol kifejezetten jó mechanikai
eredményeket produkált a termék: „kisebb, téglanagyságú darabokon
vizsgálták a nyomószilárdságát, és amíg egy hagyományos tégla két tonna
alatt szétrepedt, addig az újrahasznosított műanyagelem 10 tonna alatt
is szilárd maradt”.
A külpiaci igények felmérésére Szilvássy leszerződött a Dosator Kft.-vel, amelynek ügyvezető igazgatója, Bogosi György
kérdésünkre elmondta, hogy munkájuk során eddig közel 30 országgal
vették föl a kapcsolatot, melyek között túlnyomó többségben vannak az
afrikai és ázsiai országok. Az érdeklődőknek két nagy csoportja van:
akiket csak a végtermék érdekel, illetve akinek a hulladékprobléma
megoldása a fő célja. „Előbbi csoporttal nem tudunk érdemben
megegyezni, utóbbiból kerülnek ki leendő partnereink" – mondja Bogosi,
majd hozzáteszi, hogy nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak. „A
tapasztalatok azt mutatják, hogy fejlődő országokban és kiemelten Ázsiában sokkal fogékonyabbak az ilyen jellegű megoldásokra,
többek között azért, mert ezekben az országokban nincs, vagy nagyon
alacsony szintű a szelektív hulladékgyűjtés” – mondta az ügyvezető.
Míg a Dosator a kisebb települések szemétproblémájának megoldására
fókuszált, addig partnereik úgy látják, hogy a kisebb városokban is
használni tudnának néhány száz ilyen berendezést. „Partnereink főleg a
kapacitás növelhetősége felől érdeklődnek. A fejlesztéseink jelenlegi
állása szerint nagyjából egy éven belül el fog készülni egy
hozzávetőleg 70 százalékkal nagyobb kapacitású berendezés” – tette
hozzá Bogosi.
Magyarországon az új, 2014. január elsejétől életbe lépett hulladéktörvény Szilvássyék malmára hajthatja a vizet,
hiszen mint azt a Szilplast Kft. tulajdonosa mondja, átlagosan 15 ezer
forint körül van a kommunális hulladék lerakási díja. Ebből kiindulva
úgy gondolja, hogy elképzelhető az általuk megalkotott gép olyan
rendszerszintű alkalmazása, ahol fizetnek a gép üzemeltetőjének a
hulladéklerakásért, amiből fedezni lehet a termék-előállítás díját.
A gép menne a szemét után
A műanyagok közül a vegyes fóliát tudják a legegyszerűbben kezelni,
mert azt bálákban, nagy mennyiségben, könnyen be lehet adagolni a
gépbe. „Más jellegű hulladékkal sincs probléma, csak annak bonyolultabb
a szállítása. De azt leszámítva, a mi megoldásunknak éppen az a nagy
előnye, hogy az olyan, mások által teljes mértékben használhatatlan
anyagokat, mint a használt pelenka vagy az intim betét – amelyek nem
mellesleg elég nagy arányban töltik meg a kukákat nap mint nap –, mi
újra tudjuk hasznosítani. Molekuláris szinten átalakítjuk, így a
végtermékben fellelhetetlenné válnak. Mindössze a nagykalapácsot kell
kivenni – vagyis a fémhulladékot –, de a telefon és a tornacipő nem
okoz problémát. A szállításra pedig az az elképzelésem, hogy a gép
menne a szemét után és nem fordítva” – mondja a tervező.
A gépet teljesen automatizálni is lehetett volna, de az ötletgazda
szociális megfontolások alapján úgy tervezte meg, hogy 9 embernek adna
munkát, három műszakban, a gép ugyanis 24 órás munkarendben dolgozik.
Szilvássy bizakodik, hogy sikerül megegyezni a külföldi érdeklődőkkel
és egy magyar gépgyártóval, és minél előbb elindulhat a gépgyártás.
| A megújuló energiák terén is van ötlet a felhasználásra – jöhet a bozótkazán |
A zöldhulladék komposztálásakor rengeteg energia szabadul fel, amire egy francia innovátor, Jean Pain
is rájött, és egy egész bioenergia-rendszert épített rá. Nagy
erdőterülettel rendelkezett Dél-Franciaországban és a száraz nyarak
alkalmával gyakran pusztított erdőtűz a környéken, a könnyen lángra
kapó avar miatt. A francia rájött, hogy ha erdeiből kiirtja a sűrű
aljnövényzetet, akkor az avartűz végigfut az erdőn, anélkül, hogy az
áterjedhetne a fákra. Az így összegyűjtött nagy mennyiségű
zöldhulladékot, összeaprította, és egy úgynevezett boksát épített
belőle: öt méter sugarú körben, 30 centiméter magasan elhelyezte a
fadarálékot, majd beletekert egy csőkígyót, aminek kivezette a két
végét, majd rakott egy újabb szint fadarálékot, amin szintén
keresztülhúzott egy csőkígyót, amíg vagy két méter magas nem lett a
komposzt boksája, amit végül letakarta nylonfóliával. Amikor ez
elkezdett rohadni, termikus hő szabadult föl, ami 40-45 fokosra
melegítette a csövekbe cirkuláltatott vizet, amit így fűtésre is fel
tudott használni.
Szilvássy szerint a dolog egyetlen gyenge pontja, hogy télen a
mínuszokban a nylonfólia nem tartja meg a hőt, és a lehűlésnek
köszönhetően az erjedés folyamata lelassul, így nem szabadul fel a
fűtésre alkalmas hő sem. Ezt a hiányosságot küszöbölné ki a magyar
feltaláló azzal, hogy az újrahasznosított műanyag lapokból, egy
szigetelt „dobozt” gyártana, amiben benne lenne a csőrendszer is, ami a
fűtésrendszerrel összekötve egy családi házat képes lenne melegen
tartani. Szilvássy megfordult a Pécsi Tudományegyetem is, ahol a
természettudományi szakon foglalkoznak komposztálással, és olyan
anyagot fejlesztettek ki, amivel a másfél éves lebomlás egy évre
rövidül. A komposzt így gyorsabban és nagyobb hőfokon ég, akár 60 fokos
előremenő vizet produkálva. „Irdatlan kapacitásra lenne képes, egy 100
négyzetméter alapú házat minden további nélkül képes lenne befűteni” –
lelkendezik Szilvássy, majd hozzáteszi, hogy érdeklődtek is az erre
való igényekről egy önkormányzatnál, ahol egyből hármat kérnének a
bozótkazánnak is nevezett készülékből, hogy három különböző
intézményüknél is bevezessék a költséghatékony fűtési módszert.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése