Kedves Mindenki!
"A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi, ölében nyúzott táskával.
Minden nap délután négytől felállítja a kis összecsukható székét, és
ül, rendíthetetlenül. Az autók zúgnak, a villamosok dübörögnek, az
emberek pedig özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem átesnek rajta,
hisz a legtöbben észre sem veszik. Pedig érdekes története van. Könyvet
árul, melynek a címe: Málenkij robot, s írója, ő maga, Karcsi bácsi. A
mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy
orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja, mit
jelentett ez 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába
menet 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet
katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói
semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt több ezer társával
együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit,
nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt rossz helyen, és ezt
fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg. Évekig volt
Ukrajnában hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel
felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott
róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak, mi a különbség
a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most
ül, és várja, hogy valaki, aki megáll, megismerje elképesztő
történetét. A mai napig bizonyos homály, tabu lengi körül a 44 utáni
deportálásokat. Kárpótlást, bocsánatkérést senkitől sem kaptak. Karcsi
bácsi inkább ez utóbbit hiányolja.
Bárki, aki arra jár, és tud nélkülözni 2000 Ft-ot, vegyen egy
könyvet tőle. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul,
így, ha jókor mész, még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi
bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati
bejáratánál."
N.P. - aki a könyvet elolvasta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése