2014. június 10., kedd

Kettős karaktergyilkossággal kezdődött a parlamenti ciklus

Bizonyára sokan feltették már a kérdést az utóbbi hetekben; hova tűnt Kovács Béla a médiából?
Két rövid médiakampánnyal és karaktergyilkossággal alapozta meg a Fidesz a 2014-2018-as parlamenti ciklust. Nem több, nem kevesebb; pontosan ennyi kellett két választási győzelemhez. Az országgyűlési választásokat megelőzően Simon Gábor hamis személyazonosságáról, bőröndben tologatott pénzeiről, titkos külföldi bankszámlákról lehetett hallani a hazai médiában. A néző/olvasó a hazai hírekben minden nap egy-két Simon Gábor nevét is tartalmazó hírt láthatott. A sulykolás megtette hatását, alig néhány hét alatt az MSZP szavazóbázisa minimálisra csökkent. Alig több mint 60%-os részvételi arány mellett a Fidesz közel annyi szavazatot szerzett, mint az MSZP és a Jobbik együttvéve.
Hídfő.net | Simon GáborAz első célpont
Köszönhetően a választási rendszer átalakításának, alig több mint 2 millió szavazat is elég volt a kétharmados többséghez. Igaz, ez a kétmillió szavazat is kérdéses, mert a Fidesznek hajszálpontosan van meg a kétharmada - ha egy képviselő kiesik, egy-egy kétharmados törvény megszavazása máris elakadhat.
Maradjunk inkább a tényeknél: a Fidesznek pontosan úgy lett meg a kétharmada, ahogy az LMP is mindig éppen hogy átcsúszik a küszöbön.
Az MSZP ellen, Simon Gáboron keresztül elkövetett karaktergyilkosságot követően eljött az április 6, - ahogy megszámlálták a szavazatokat, Simon Gáborról azt követően nem nagyon lehetett hallani. Nem volt miért. Akik a Simon Gáborról szóló híreket megrendelték, azokat nem nagyon érdekli a hamis személyazonosság, az illegálisan szerzett százmilliók, vagy a bőröndben tologatott pénzek - hiszen ők is bővelkednek ezekben. Simon Gábor személyének emlegetése kizárólag az MSZP leamortizálásának céljából volt fontos. Eljött az április 6 - soha többet Simon Gábor. Az EP választásokat megelőzően azonban elkezdődött egy újabb karaktergyilkosság.
Hídfő.net | Kovács BélaA második célpont
Akik korábban simonoztak, elkezdtek ugyanilyen intenzitással kovácsbélázni. A Jobbik politikusának bőröndben tologatott pénzeiről, ki tudja honnan szerzett vagyonáról, külföldi kapcsolatairól és Moszkvának kémkedésről lehetett hallani napi rendszerességgel. A Jobbik gyakorlatilag egyetlen értelmes választ nem tudott erre megfogalmazni, azonnali védekező pozíciót vettek fel és tagadtak, amivel csak tovább súlyosbították a helyzetet. A védekező pozíció meg is hozta az eredményét: 28%-os részvételi arány, a Fidesz pedig négyszer annyi mandátumot szerzett, mint a Jobbik. Ez pontosan a belpolitikai támogatottság béli különbség duplája, vagyis a karaktergyilkosság sikeresen összezavarta a jobbikos szavazókat, akik inkább otthon maradtak. Igaz, a Fidesz küldötteit a választásra jogosultaknak csak 14,41%-a alkotta, de ez senkit nem fog érdekelni a következő négy évben. A hazai média május 25 után alig néhány nap alatt "megfeledkezett" Kovács Béláról, ahogy korábban Simon Gáborról is.
Mindkét párt bebizonyította, hogy egyetlen politikusuk hiteltelenítése is elegendő a teljes párt visszavetéséhez, - ami arra utal, hogy se az MSZP, se a Jobbik nem rendelkezik stabil szavazóbázissal. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az MSZP egy-egy politikusa a választások előtt rendrakásról kezdett beszélni, a Jobbik pedig teljes arculatváltást csinált, ami szintén összezavarta az egyszerű cigányozáshoz szokott szavazókat. Vajon az az ember, aki először kitalálta, hogy Vona Gábor kölyökvizslákkal fotózkodjon, tudta-e előre, hogy ezzel instabilizálja a szavazóbázist? Ugyanis kétségtelen, hogy ez az instabilitás a Kovács Béla elleni lejárató kampány sikerének előfeltétele volt.
Ez a kérdés belpolitikai mocsár örök rejtélye marad. A Fidesz tavaszi mocskolódását azonban sikeresnek nyilváníthatjuk.
Molnár István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése