Bizonyára sokan feltették már a kérdést az utóbbi hetekben; hova tűnt Kovács Béla a médiából?
Két rövid médiakampánnyal és karaktergyilkossággal alapozta meg a
Fidesz a 2014-2018-as parlamenti ciklust. Nem több, nem kevesebb;
pontosan ennyi kellett két választási győzelemhez. Az országgyűlési
választásokat megelőzően Simon Gábor hamis személyazonosságáról,
bőröndben tologatott pénzeiről, titkos külföldi bankszámlákról lehetett
hallani a hazai médiában. A néző/olvasó a hazai hírekben minden nap
egy-két Simon Gábor nevét is tartalmazó hírt láthatott. A sulykolás
megtette hatását, alig néhány hét alatt az MSZP szavazóbázisa
minimálisra csökkent. Alig több mint 60%-os részvételi arány mellett a
Fidesz közel annyi szavazatot szerzett, mint az MSZP és a Jobbik
együttvéve.
Az első célpont
Köszönhetően a választási
rendszer átalakításának, alig több mint 2 millió szavazat is elég volt
a kétharmados többséghez. Igaz, ez a kétmillió szavazat is kérdéses,
mert a Fidesznek hajszálpontosan van meg a kétharmada - ha egy
képviselő kiesik, egy-egy kétharmados törvény megszavazása máris
elakadhat.
Maradjunk inkább a tényeknél: a Fidesznek pontosan úgy lett meg a
kétharmada, ahogy az LMP is mindig éppen hogy átcsúszik a küszöbön.
Az MSZP ellen, Simon Gáboron keresztül
elkövetett karaktergyilkosságot követően eljött az április 6, - ahogy
megszámlálták a szavazatokat, Simon Gáborról azt követően nem nagyon
lehetett hallani. Nem volt miért. Akik a Simon Gáborról szóló híreket
megrendelték, azokat nem nagyon érdekli a hamis személyazonosság, az
illegálisan szerzett százmilliók, vagy a bőröndben tologatott pénzek -
hiszen ők is bővelkednek ezekben. Simon Gábor személyének emlegetése
kizárólag az MSZP leamortizálásának céljából volt fontos. Eljött az
április 6 - soha többet Simon Gábor. Az EP választásokat megelőzően azonban elkezdődött egy újabb karaktergyilkosság.
A második célpont
Akik korábban simonoztak, elkezdtek ugyanilyen intenzitással
kovácsbélázni. A Jobbik politikusának bőröndben tologatott pénzeiről,
ki tudja honnan szerzett vagyonáról, külföldi kapcsolatairól és
Moszkvának kémkedésről lehetett hallani napi rendszerességgel. A Jobbik
gyakorlatilag egyetlen értelmes választ nem tudott erre megfogalmazni,
azonnali védekező pozíciót vettek fel és tagadtak, amivel csak tovább
súlyosbították a helyzetet. A védekező pozíció meg is hozta az
eredményét: 28%-os részvételi arány, a Fidesz pedig négyszer annyi
mandátumot szerzett, mint a Jobbik. Ez pontosan a belpolitikai
támogatottság béli különbség duplája, vagyis a karaktergyilkosság
sikeresen összezavarta a jobbikos szavazókat, akik inkább otthon
maradtak. Igaz, a Fidesz küldötteit a választásra jogosultaknak csak
14,41%-a alkotta, de ez senkit nem fog érdekelni a következő négy
évben. A hazai média május 25 után alig néhány nap alatt
"megfeledkezett" Kovács Béláról, ahogy korábban Simon Gáborról is.
Mindkét párt bebizonyította, hogy egyetlen politikusuk
hiteltelenítése is elegendő a teljes párt visszavetéséhez, - ami arra
utal, hogy se az MSZP, se a Jobbik nem rendelkezik stabil
szavazóbázissal. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az MSZP egy-egy
politikusa a választások előtt rendrakásról kezdett beszélni, a Jobbik
pedig teljes arculatváltást csinált, ami szintén összezavarta az
egyszerű cigányozáshoz szokott szavazókat. Vajon az az ember, aki
először kitalálta, hogy Vona Gábor kölyökvizslákkal fotózkodjon,
tudta-e előre, hogy ezzel instabilizálja a szavazóbázist? Ugyanis
kétségtelen, hogy ez az instabilitás a Kovács Béla elleni lejárató
kampány sikerének előfeltétele volt.
Ez a kérdés belpolitikai mocsár örök rejtélye marad. A Fidesz tavaszi mocskolódását azonban sikeresnek nyilváníthatjuk.
Molnár István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése