A török-kínai fegyverüzlet háttere

Jelentős sajtóérdeklődés kíséri a fegyverpiaci eseményeket és a legújabb fegyverrendszerek eladását. A minap Törökország kínai légvédelmi rendszert vásárolt, és az üzlet olyan volumenű, hogy Kína eddigi legnagyobb export bevételét fogja elkönyvelni a fegyverpiacon. A légvédelmi komplexum az orosz S300-as módosított és fejlesztett kínai változata. Kína jelentős árengedményt adott ahhoz, hogy betörhessen a fegyverpiacra a légvédelem terén, és az eredeti 4 milliárd dolláros árat 3 milliárd dollárra engedték le.

A másik piaci vetélytárs, amely már szállított Törökországnak légvédelmi rendszert, Oroszország. Oroszországtól Ankara az S400-as rendszert kérte, melyet Moszkva egyértelműen megtagadott, mivel ez az egyik legmodernebb légvédelmi rendszere. Az eddig orosz gyakorlat szerint minden új fegyverrendszer estében (a saját nemzetbiztonsági szempontjaikat is szem előtt tartva) kidolgoznak egy export változatot, amely az eredetinél némileg szerényebb képességekkel bír, úgy is mondhatjuk 'butított' változat. Külföldi eladásra ezeket az export változatokat kínálják egészen addig, amíg ki nem fejlesztenek egy sokkal újabb, nagyobb tudású rendszert, amelyet saját maguk is rendszeresítenek. Az orosz légvédelmi rakétacsapatok átfegyverzése S400-as komplexumokra most is folyik, Moszkva légvédelmét már ezekkel látják el.

Még két versenyző volt a komoly anyagi bevétellel kecsegtető üzletért, az USA, és az európai rendszer. Azzal kapcsolatban, hogy Törökország miért a kínai rendszert akartja megvenni, össze-vissza magyaráznak balgaságokat különféle szakértők, beszélnek itt politikai függetlenedési törekvésről, a NATO-n belüli függetlenedésről, de valójában szó sincs ilyesmiről. Ahogy Törökország visszautasította az orosz S300-as javaslatot - holott ilyen rendszerrel már rendelkezik -, választ ad a miértekre. Ankarának a legjobb megoldás az orosz S300-as rendszer lett volna, hiszen ehhez minden NATO struktúrába illeszkedő módosítás már készen van, a rendszer ráadásul a világ egyik legjobb rendszere. Akkor miért utasították vissza az orosz ajánlatot? Pontosan azért, amiért minden nyugati tiltakozás is csak színjáték és néphülyítés.

Emlékeztetünk rá, hogy a kilencvenes években, amikor hazánkból szinte alig tették ki a lábukat a szovjet csapatok, az amerikai (izraeli?) hírszerzés szakértői kék rendszámos diplomáciai autókkal végiglátogatták a légvédelmi rendszerünk elemeit, és többek között megérkezve az RT századokhoz, kipakolták bőröndjeiket, műszereiket, és minden mérhető, vizsgálható paramétert bemértek, feljegyeztek – másként fogalmazva, minden őket érdeklő katonai titkunkat felporszívóztak. Példaként említhetnénk azt is, hogy a Vektor-redszert még a kétezres években is olyan katonai titokként kezelték az oroszok, amit a magyar fél nem szolgáltathatott volna ki harmadik fél részére (korábban hazánk a Varsói Szerződésen belül a legnagyobb kedvezmény elvét élvezte, ami annyit jelentett, hogy a legfejlettebb technikákat is megkaphattuk, mint szövetséges baráti állam). Ezzel szemben hazánk atlantista politikai és katonai vezetése kiszolgáltatott minden bizalmas katonai információt a nyugati imperialista hatalmaknak. De miért lényeges ez ma? Azért, mert ezeknek a katonai információknak a birtokában kezdte meg a NATO Oroszország bekerítést és más szuverén államok elleni háborús agresszióinak a sorozatát, következett a hasonló védelmi struktúrákat használó Jugoszlávia, Irak, Afganisztán, Líbia rommá bombázása, amit minden esetben a megtámadott ország légvédelmének a kiiktatása előzött meg. Az amerikaiaknak (NATO-nak) ezért volt szükségük minden orosz haditechnika képességeinek és paramétereinek a pontos ismeretére, különösen a légvédelem vonatkozásában - és ezért az árulásért a teljes magyarországi politikai osztály felelős, amit az oroszok soha nem fognak nekik elfelejteni.

Mindazonáltal a Nyugat most semmit nem akar jobban ismerni, mint a keleti blokk légvédelmi képességeit. A S300-as rendszert már Oroszország egyszer eladta Törökországnak, és a nyugati szakemberek minden részletét megismerték, szétszedték. Érdekes módon egy évre rá az amerikai légvédelmi rendszeren módosításokat hajtottak végre, és az akkor felújított amerikai légvédelmi rendszer tulajdonságai kísértetiesen hasonlítottak az S300-hoz. Olyannyira, hogy akkoriban az orosz sajtó is foglalkozott a kérdéssel, vajon hogyan lett szinte teljes mása az orosz rendszernek az amerikai? Nos úgy, hogy a NATO egyik kiemelt repülő/légvédelmi gyakorlópályája Törökország. Izraeli, amerikai pilóták nagyon sokat gyakorlatoztak török terület felett. Aztán a törökök és a zsidók között kitört műbotrány állítólag ezt visszavetette egy alacsonyabb szintre, de a valóságban az egész csak cirkusz volt a népnek. A katonai együttműködés továbbra is megmaradt, mivel Izrael egyenlő az Egyesült Államokkal, és az Egyesült Államok egyenlő a NATO-val, melynek Törökország is része. Az orosz sajtóban megjelent cikkek és a katonai szakértők által lefolytatott vizsgálatok után rendelte el Putyin a légvédelem azonnali modernizációját, az S300-as rendszerek új generációs átalakítását, és az új S400-as és S500-as rendszerek felgyorsított kifejlesztését.

Magyarázkodnak arról, hogy milyen rossz Szíria miatt a török-orosz viszony. A valódi ok, amely miatt Törökország kifejezetten ezt a két keleti rendszert akarja megszerezni az, hogy a NATO kiismerhesse a keleti légvédelmi képességeket. Kína ugyanolyan hibás lépést követ el, mint amelyet Moszkva követett el annak idején az S300-as rendszer eladásával. Ha ezek a keleti országok szerepelni akarnak termékeikkel a nemzetközi fegyverpiacon, az azt eredményezi, hogy katonai képességeik nyitott könyvekké változnak. A jelenlegi kiélezett politikai és katonai helyzetben ez egyáltalán nem lehet érdeke egyik országnak sem. Úgy, ahogy Moszkva azonnal visszautasította a legmodernebb rendszere átadását, Kína is jobban tenné, ha visszalépne az üzlettől, mivel a keleti régióban is nagyon kiélezett a katonai helyzet. Utána pedig ne csodálkozzanak, ha légvédelmük teljesen hatástalan marad.

Az egész a katonai kémkedésről szól. Kicsit megfűszerezve a sajtónak szánt vitákkal, tiltakozásokkal, de valójában már alig várják, hogy megérkezzenek a kínai rendszerek, és tesztelhessék, tanulmányozhassák.

Tálas András