Felzárkóztunk! A tudás ellenségei

Romlott a magyar diákok teljesítménye 2009-hez képest (is!).
A cionista elvárásoknak megfelelően sikeresen felzárkóztunk a tudatlanokhoz.
A hagyományosan magas színvonalú (legalábbis a reáltárgyak területén) hozzáértő magyar közoktatást sikerült közel 40 év alatt teljesen elzülleszteni.

Ebben az a legrémisztőbb, hogy ezt a szellemi (és testi) tunyaságot tudatosan és tervszerűen hajtották végre.
Ahogy korábban írtuk, a Szex és az új világrend sorozatunk 1. részének A NEVELÉS, MINT A MANIPULÁCIÓ ESZKÖZE alcíme alatt. érdemes visszaidézni az ott leírtakat.
Annál is inkább mert ezeket az információkat még a 60-as években ismertették egy zárt előadáson, s mily meglepő, “véletlenül” pontosan ez történt, s történik ma is folyamatosan a világban.

Az öröklött, évszázados gyökerű sajátos magyar kreativitás és tanulás, tudás iránti vágy visszafejlesztése igen hosszú időt vett igénybe. Ehhez a neoliberális atlantista elkötelezettségű filoszemita “magyarbálintok” kellettek.
Az oktatás deformációja és elsilányítása nem pusztán nemzetellenes megbocsájthatatlan bűn, de egy nemzet, több generációjának egyfajta öngyilkossága, kiszolgáltatottá és manipulálhatóvá tétele, mely egy alig visszafordítható folyamat.
Hiszen nemzedékek nőttek fel szellemi szeméten.

Íme a hazai néprontók, azaz az oktatásért felelős miniszterek névsora:
1990 előtt
Pozsgay Imre, Köpeczi Béla, Czibere Tibor, Glatz Ferenc
és 1990 után
Andrásfalvy Bertalan, Mádl Ferenc, Fodor Gábor, Magyar Bálint, Pokorni Zoltán, Hámori József, Rockenbauer Zoltán, Pálinkás József, Magyar Bálint, Görgey Gábor, Hiller István, Bozóki András, Hiller István, Réthelyi Miklós, Balog Zoltán
Ők azok, akik felelős miniszteri pozíciójukkal visszaélve kiszolgálták az új világrendet megteremteni igyekvők aljas és nemzetgyilkos érdekeit. Noha nem csupán ők a felelősök.
Azt minden esetre megállapíthatjuk, áldatlan munkálkodásuknak köszönhetően régóta már tanítók, tanárok jó része is alul képzett és felelőtlen. A rengeteg felesleges információ, minimális valódi tudás, és gyakorlati ismeret birtokában nincs mit átadniuk a túlnyomó részt agymosott diákjaiknak.

Nem véletlen, hogy alig találni középszintű, vagy technikusi képzettségű jó szakembereket.
Javító szakmák százai haltak ki. Hiszen az nem szolgálja a multik érdekeit, ha bármit is megjavítanának, ahelyett, hogy újat vennének az emberek. Ez ellenkezik a “használd dobd el” multi szemlélettel.
Ide kívánkozik a tervezett elavulásról is némi információ. Az alábbi videó ezt igen jól bemutatja.

Most leginkább a reáltárgyak fontosságát emeltük ki, azonban a még korábbi évek, évtizedek oktatásában jellemző volt, hogy a tudósok, szakemberek rendszerint igen tájékozottak voltak humán területen is, a történelemben, a kultúra különböző ágaiban is járatosak voltak. Azaz nem voltak csupán szakbarbárok.
Az iskolákban például igen sok verset kellett megtanulni fejből, ennek azonban meg volt az a haszna is, hogy a hosszútávú memóriát is edzésben tartotta, és nem utolsó sorban segítette az ismeretek mély elsajátítását. Az így felnőtt szakemberek később is olvasó emberek maradtak, akik ennek köszönhetően jól átlátták a világban folyó dolgok összefüggéseit, és okait. Nem árt tudni, hogy az olvasás, az élményen túl fejleszti a képzelőerőt, az agy képalkotási képességét is, sok más hasznossága mellett. Segít abban, hogy képesek legyünk magunkat jól érthetően kifejezni. Végül, de nem utolsó sorban helyesen írni és fogalmazni. Ehhez egészen kivételes eszköz áll rendelkezésünkre, a magyar nyelv, mely nem csak gazdag, de arra is igen alkalmas, hogy agyunkat is fejlessze.

Bár a polihisztorok kora rég lejárt, azonban sajnálattal látjuk, hogy az értelmes önálló gondolkodás, kulturált viselkedés kora úgyszintén. Legalábbis kihaló félben van.
Ha máris nekilátnánk a helyzet megjavításának az erőfeszítések sajnos így is csak jó 15-20 év múltával hoznának valódi eredményt. A cionista világrend azonban ezt minden eszközzel akadályozza.
Szerencsére az újjá éledő népszocializmus zászlajára tűzte a közoktatás megreformálását, a régi értékekhez való visszatérést e területen is. Tehát remény van, azonban addig sem ülhetünk tétlenül. Ellen kell szegülni a tervezett elbutításnak, és önképzéssel a még élő régi szakemberek ismereteinek átvételével őrizni kell a tudás lángját.

Szegedi Bori – Szabad Riport Tudósító Iroda.

Kezd beérni az elbutitás gyümölcse

Tragikus a magyar közoktatás teljesítménye – ez a végkövetkeztetés vonható le a 2012-ben készült PISA-felmérésből, amelyet szerdán hozott nyilvánosságra az oktatási államtitkárság. A PISA (Programme for International Student Assessment) 2000-ben indult azzal a céllal, hogy a világ iparilag fejlett államait tömörítő (OECD-) országok oktatási rendszereinek teljesítményét össze lehessen hasonlítani.

Nem sikerült a vizsga-kifeküdt a magyar puma!

Rendkívül összetett és megbízható kutatási módszertan segítségével a vizsgálatban részt vevő országok adatok tárházát nyerhetik ezáltal a közoktatási intézményeik teljesítményéről. A vizsgálatot 15 évesek körében végzik. Ennek során mérik az olvasási/szövegértési képességeket, a matematika- és természettudományos tudást. A tesztek segítségével arra lehet választ kapni, hogy miként tudják alkalmazni a fiatalok mindazt, amit az iskolában – és esetleg az iskolán kívül – megtanultak.
Magyarország minden mérési területen tragikusan teljesít. A vizsgált 34 ország közül matematikából hátulról az utolsó hat közé romlott a diákok teljesítménye. Nem sokkal jobb a helyzet természettudományok terén sem – az alsó harmadba szorult az ország. A szövegértésben is hat pontot rontottak a diákok az előző, 2009-es méréshez képest, s még így is ez a terület az, amely a leginkább meg tudta őrizni az akkor elnyert pozícióját. Ám ez még szépségtapasznak sem jó, hiszen összességében megállapítható: a magyar iskolákban megszerezhető, a munkaerőpiacon és a mindennapi életben különösen fontos, alkalmazható tudás igencsak elmarad a fejlett országok átlagától. Mindhárom területen szignifikánsan alacsonyabb pontszámokat szereztek a magyar tanulók az OECD-átlagnál.
Fontos megjegyezni, hogy az első három mérésben – 2000-ben, 2003-ban és 2006-ban – szövegértésből és matematikából maradt el az ország jelentősen az OECD-átlagtól, a természettudomány területén a tanulók teljesítménye nagyjából megegyezett azzal. Némi reményre adott okot a 2009-es mérés, amikorra a szövegértés már jelentősen javult, miközben a magyar tanulók valamennyi területen hozták az OECD-átlagot. A 2009-es mérésben egyetlen sokkoló adat volt, méghozzá a digitális szövegértési vizsgálat eredménye: akkor a részt vevő 16 országból a 12–14. helyezési tartományba szorultak a magyar diákok. A helyzet e téren is tovább romlott: a 2012-es felmérés szerint Magyarország e szempontból már csak Brazíliát, az Egyesült Arab Emírségeket és Kolumbiát előzi meg.
Mi áll az elkeserítő adatok hátterében? Mi történt az elmúlt három évben, ami ilyen mértékű romlást okozott? – Nagyon sok tényezőről van szó, nem lehet csupán egyetlen okot kiemelni – válaszolta lapunk megkeresésére Csapó Benő, a PISA Igazgató Tanácsának magyar tagja és alelnöke. – A természettudományos és a matematikai teljesítmények folyamatosan romlanak az elmúlt 15 évben, ami többek között azzal magyarázható, hogy a természettudományok tanításhoz szükséges feltételek is rosszabbak. Gond van az óraszámokkal, tankönyvekkel, tanítási módszerekkel, az iskolák felszereltségével és a tanítási módszerekkel egyaránt. Saját vizsgálatainkból több évtizede látjuk, hogy a természettudomány tárgyak a legnépszerűtlenebbek, egyébként joggal.

A tananyag magasan a gyerekek aktuális fejlettségi szintje fölött van. Hiányzik a belső koherencia, az érthetőség. Ha a gyerekek teljesíteni akarnak, nem tudnak mást tenni, mint megértés nélkül magolni. A 2000-es PISA-vizsgálat szerint a memorizálás mint tanulási stratégia a magyar tanulók körében a legnépszerűbb. Nem most tudtuk meg, hogy ezeken a területeken komoly gondok vannak. Egy másik nemzetközi vizsgálat, a TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study – a szerk.), amely négyévenként méri a természettudományos és matematikatudást, már évekkel ezelőtt jelezte.

A TIMSS más jellegű vizsgálat, a tananyaghoz, a tantervekhez közelebb álló tudást méri fel, és korábban jelzi, ha azzal gond van. A PISA által kiemelt gyakorlatiasabb alkalmazható tudás pedig nem csak az iskolából származhat. Függhet például a szülők iskolázottságától, a társadalmi, környezeti hatásoktól – tájékoztat Csapó Benő, aki szerint a 2009-es szövegértési javulást sem lehet csak az iskolában folyó munka minőségének javulásával magyarázni, hiszen nagy hatása lehetett az olvasási szokásokra annak tudatosan fölvállalt népszerűsítése. – Az inkább az iskolai tudást mérő TIMSS-vizsgálatokban Magyarország 1999-ben produkálta a legmagasabb teljesítményt, attól a ponttól kezdve folyamatos volt a romlás. Sajnos már a 2007-es TIMSS matematikaeredményei is rosszabbak voltak az 1995-ben mértnél, és ez 2011-re tovább romlott, hiszen semmi nem történt közben, ami a negatív folyamatokon változtatott volna. Borítékolható volt, hogy ez a negatív tendencia a PISA- mérésben is megjelenik.

De ha már ilyen rosszak az eredmények, lehet-e azokon változtatni? Mit kellene tenni ahhoz, hogy megforduljon a változások iránya? – Változtatni mindig lehet, de ha a tennivalókat keressük, sajnos semmi újat nem tudok mondani. Semmi olyat, amit már sokan és sokszor ne mondtunk volna el. Mindenekelőtt a pedagógusok szerepét kell kiemelni, amit nem lehet másként megtenni, mint anyagi és erkölcsi megbecsültségük javításával. Anyagi megbecsülésről pedig nem beszélhetünk, amíg a pedagógusfizetések nem közelítik meg az egyéb diplomás fizetések átlagát, vagy amíg e tekintetben nem zárkózunk fel a nemzetközi középmezőnybe. Ma ugyanis ebben a tekintetben a listák végén vagyunk, a helyezésünk rosszabb, mint az említett PISA-teljesítmények terén – mondja, hozzátéve, hogy kevésbé költséges a pedagógusképzés és -továbbképzés rendbetétele. – De nem lehet a minőséget ennyi helyen a szükséges mértékben javítani, ma ugyanis közel negyven intézményben képezünk pedagógusokat. Összehasonlításképpen megjegyzem, hogy orvosokat csak négy egyetemen, de világszínvonalon. Minden vizsgálat kiemeli az iskolakezdés és az első iskolai évek meghatározó szerepét. Ezt eddig mindenki el is ismeri, de a következtetések levonásáig és az azokból fakadó lépések megtételéig már nem jutunk el. Következne ugyanis a tanítók alaposabb felkészítése, és munkájuk hatékonyabb támogatása. Finnországban például a tanítókat is egyetemeken képezik, és nagyon sok eszköz áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy hatékonyan tanítsák az olvasást – magyarázza.

Csapó Benő úgy véli, nagyon fontos lenne az iskolai szelekciós mechanizmusok megváltoztatása is. Már a – 2000-es vizsgálatokban is azok között az országok között voltunk, amelyekben a legnagyobb az iskolák közötti különbség. Ha beengednénk a társadalmi különbségeket az iskolákba, az önmagában is javítaná az eredményeket – állítja. Hangsúlyozza viszont, hogy még ilyen reménytelen helyzetből is van kivezető út. – Finnország is válságban volt, amikor elindította az oktatás határozott ütemű fejlesztését. Lengyelország pedig nagyjából onnan indult, ahol mi vagyunk most, és már Európa legjobbjai között van – mondta végül.

(NOL)

Egyre rosszabbul teljesítenek a magyar diákok

A legutóbbi OECD kompetencia-felmérés eredményei alapján látványosan romlik a magyar diákok teljesítménye a matematika, a természettudományok és a szövegértés terén, - de nem csak Magyarországon, az Európai Unió szinte összes perifériaállamában romlik a helyzet.

A 2000 óta háromévente megrendezett kompetencia-felmérésen 34 OECD tagállam és 31 partnerország vesz részt, mintegy 510000 diák képességeit vizsgálják a középfokú oktatásban.

Szövegértés terén a magyar diákok 19,7%-a különösen gyengén teljesített. A szöveget gyengén értők aránya emelkedett az utóbbi években - ez a tendencia jellemző az Európai Unió perifériaállamaira, Portugáliában, Görögországban, Finnországban még a hazainál is rosszabb a helyzet.

Matematika terén a különösen rosszul teljesítők aránya még a rossz szövegértési eredményeket is alulmúlja, hazánkban ez 28,1%-ot tesz ki. Magyarország a 39. helyen áll, a listát Sanghaj, Szingapúr, Hong-Kong és Tajvan vezeti, ami sokat elárul a nyugati oktatási rendszer(ek)ben uralkodó állapotokról. A természettudományok terén is 2009-hez képest közel 4%-al csökkent a magyar diákok teljesítménye. A jelentés arra kitér, hogy az Európai Unióban ezen a téren folyamatos előrelépés tapasztalható, de ez főként az EU alapító tagállamaira igaz. A később, hazánkkal egyidőben csatlakozott országokban és a perifériaállamokban általános a leromlás (a legrosszabbul Ciprus, Románia és Bulgária teljesített).

Amit a rendszerváltást követően a demokrata politikai elit véghezvitt, az az oktatásban is egyre brutálisabban szembetűnő romlást hozott. Ráadásul a kompetencia-felmérés érthető okból nem vizsgálja a mai fiatal generáció erkölcsiségét (a kapitalista rendszerben nem kell az erkölcs ahhoz, hogy valaki kompetens legyen, épp ellenkezőleg), ahogy a kábítószerhasználat terjedését és tanulmányi eredményekre, tanulási képességekre gyakorolt hatását sem mérik.

Az alkalmi statisztikákkal szépített nyugati álmot mindinkább szétzúzza, ami ma az oktatásban zajlik. Évtizedek óta hivatásukban lévő tanárok évről évre a tanévkezdéskor érkező újabb évfolyam minőségi romlásáról számolnak be. Az olvasottság hiánya, az integrált oktatás bevezetése, de a tanári hivatás módszeres megbecstelenítése is érezteti hatását. Miközben a tanárok munkaidejének nagy részét kitölti a bürokratikus keretmunka, a tehetséges diákok képességei elsatnyulnak a 'felzárkóztatott' kisebbségiek képességeihez lealacsonyított követelmények miatt.

Az a tanári gárda, aki még az előző rendszer eminens diákjainak köréből került ki, lassan kiöregszik hivatásából, helyét pedig a demokrácia tömeges felsőoktatásának termékei, az eladósodással vett diplomával oktatni küldött "fiatal értelmiségiek" veszik át. Mivel a tanári pályához se méltó bérezés, se a korábbi presztízs nem társul, sokszor az újabb generáció leggyengébb tanulói mennek tanárnak, akik a színvonalasabb szakokra nem tudnak bekerülni. Ennek meg is látszik az eredménye, a diákok teljesítményének romlása önmagáért beszél.

Ebből a posványból pedig az Európai Unióban nincs kiút. A rendszerváltást elhazudó "értelmiségieknek" nyugaton hamisítottak diplomát, - nekik a művelt rabszolga csak gondot okoz, így érdekük fűződik a hazai oktatás teljes lerombolásához. Pedig Magyarország újjáépítésének feltétele a színvonalas oktatás, a fegyelemben nevelt, erkölcsös ifjúság, - mert ők a jövőnk záloga.

Molnár István