
Állatok réme, emberek orvoslója
A
kerekrepkényt elfogyasztó állat (ló, ritkábban szarvasmarha) mérgezést
kaphat, ennek a tünete a súlyos légzési nehézség. Emberekre azonban
teljesen veszélytelen a növény, bár a drog erős hatású, ezért önmagában
ritkán és rövid ideig alkalmazzák. Teakeverékek részeként inkább
használatos. Hatóanyaga, mely illóolajat, cseranyagot, szaponint,
glechomin keserűanyagot, kolint, gyantát, és viaszt is tartalmaz, a föld
feletti részben található. A kerekrepkényt általában teljes
virágzáskor, vagy utána (június-július) szedjük. Klasszikus alkalmazási
területe a tüdőasztma: tüdőbajra hajlamos egyének légzőszervei
megbetegedése esetében rendelik a virágos növényt (herba) rendesen más
nyálkaoldókkal, míg a népi gyógyászatban gyomor/bél hurutra, köhögésre
és hörghurutra javallják, nyilván a benne található szaponin hurutoldó
és köhögéscsillapító hatása miatt.Enyhe vízhajtó tulajdonsága miatt
emésztési zavarok ellen is, illetve teakeverékekben epe-, vese-,
megbetegedések ellen ajánlják, sőt orvosi feljegyzések szerint
vérhányásnál és fövenyesedés (homok a vesében) esetén is kitűnőnek
bizonyult. Mindezzel persze még nem ért véget a kerekrepkény gyógyító
ereje, hiszen külsőleg alkalmazva is számos kellemetlen betegségre jó.
Amellett, hogy nehezen gyógyuló sebekre és bőrbántalmakra készíthetünk
belőle lemosószert (orbáncfűolajjal kombinálva, csodaszerű gyógyulásokat
tapasztalhatunk), a népi gyógyászat száj-, és sebgyulladásra, bőr- és
mirigybajokra, kankóra (más néven tripper-re, vagy gonorrhea-ra) illetve
fehérfolyásra is a kerek repkényt javasolja.A középkori angol
gyógyászat szemgyulladásra és fülzúgásra is alkalmazta, bőrkeményedésnél
pedig borogatásnak használják a megfőzött, vagy forrázott leveleket.
Sebgyógyításra; szakított vagy nagy nyílású sebek kezelésére gyenge főzetét itatják, és erős főzetével mossák a sebet.
Drótos Tamás - Hernád Völgye Háztáji Közösség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése