Ma az a feladat,
hogy fogalmazzuk meg, milyen problémákkal szembesülünk, mi a véleményünk
a generációs szakadékokról a munka világában, úgy általánosan? Olyan
szavak, kifejezések jutottak eszünkbe, mint például a különböző
értékrend, alkalmazkodási képesség hiánya, türelmetlenség, túlzott
empátia (elfogadás, hajlam a korcsosulásra). Az is nyilvánvalóvá válik
számunkra, hogy az egyes korosztályoknak más a nézőpontja, a
kommunikációs stílusa és másfajta prioritásaik vannak. Leszögezhetjük,
hogy az Y és a Z frusztrált, az X pedig félénk!
Egy
érdekes történettel indítottunk. Amikor sétáltam hazafelé, megfigyeltem
három utasra váró taxist a belvárosban: a harmincas éveiben járó sofőr
az ölében egy laptoppal facebookozott, a negyvenes egy mini tévét
nézett, a hatvan év körüli férfi pedig keresztrejtvényt fejtett.
Mindannyian a generációjukra jellemző szórakozást választották üres
óráik eltöltésére. Tehát a tanulmányunk szerint az Y generáció tagjai
félnek a felnőtté válástól, a felelősségtől, a Z pedig hidegnek és
elutasítónak tartja a munka világát. Ez a két fiatalabb korosztály
például (azaz az 1975 és 1990 (Y) valamint a 1990 és 2000 (Z) között
születettek) nagyon negatívan áll hozzá az álláskereséshez. Rosszak a
tapasztalataik, általában visszajelzést sem kapnak. A náluk idősebb X
generációnak még pályakezdőként könnyebb volt a helyzete a
munkaerőpiacon, ők inkább már felnőttként szembesültek az elutasítással -
ezért is értik nehezen az X és a Z hozzáállását. Az Y és a Z számára
már természetes a virtuális világ, de sajnos sokan közülük nem tudják
összeegyeztetni az online (virtuális) és offline (talán még hús-vér
valós) életüket. A vágyaik és a valóság közötti szakadékot sokszor
áthághatatlannak érzik, és nagyon erősen jellemző rájuk a
létbizonytalanság. Szoronganak, csalódottak, otthon ülnek és várják,
hogy a világ felfigyeljen rájuk, visszaigazolja azt, amit a szüleiktől
hallottak: hogy csodálatosak. Jellemző az Y és Z korosztályra, hogy a
pénzkeresés mentén választanak pályát, nem azt csinálják, amit
szeretnének, hanem amiről úgy gondolják, hogy jól kereshetnek vele. A
szüleik is errefelé terelték őket. Ez szerintünk ma érthető szempont, de
boldogtalanságot szül hosszútávon. Az Y és a Z generáció számára nagyon
fontos a munka-magánélet egyensúly, az elismerés, a kreatív,
értékteremtő munka. Egy Y azt várja a munkaadótól, hogy csapatban
dolgozhasson, és a pénz nem annyira fontos számukra. Egy pályakezdő
helyzete nagyon nehéz: kikerül az egyetemről, ahol biztonságban volt öt
éven keresztül, ismeri a folyamatokat. Az első nap a munkaerőpiacon
sokkot okoz neki, úgy érzi, teljesen kifordul a világ a sarkából.
Szerinte lehetséges az is, hogy a generációs különbségekre igazából
nincs is megoldás. Mindig is voltak súrlódások az idősek és fiatalok
között, például valószínűleg Julius és Augustus Caesar sem értett egyet
mindenben. Nem kizárólag az életkor miatt nem értik meg egymást az
emberek, hanem az élethelyzetük, családi körülményeik is hatással vannak
erre. Példaként említenénk, hogy az ugyanolyan korú gyermekes és
gyermektelen dolgozók szemléletbeli különbségei nagyon nagyok. Ezt
szakpszichológusok szerint lojalitással és empátiával lehet leginkább
elsimítani. Egyre gyorsabban változik a világ, a gazdaság. Kreatív
hozzáállással építhet valaki világsikerű vállalkozást, ám stabilitásra,
kiszámíthatóságra már ne számítson világmechanizmus-elemzéseink alapján.
Meg kell tanulni alkalmazkodni, hogy fennmaradhassunk, felismert
meglévő tehetségünket a legmegfelelőbben, leghatékonyabban kiaknázni.
Kit nevezünk tehetségesnek? Azt, akinek átlagon felüli a képessége,
kreatív és motivált. Vannak olyan tehetségek, akik már bizonyítottak, de
azokról sem szabad megfeledkezni, akik még nem, de bennük van a
"tehetségmag". Csak azokkal a tehetségekkel lehet együtt dolgozni, akik
képesek a csapatmunkára, fejleszthetők, befogadók és érdeklődők - tehát a
személyiség is nagyon fontos. Azonban nem szabad általánosítani,
szakmánként kell meghatározni a tehetségeket. Vannak olyan könyvelők,
szerelők vagy épp vezetők, akik tehetségesek. Az értő menedzsmentnek
éreznie kell a saját zsebén, hogy szükséges a megfelelő talentum, a jó
és tehetséges dolgozók megtartása szerintünk sokkal olcsóbb, mint új
szakemberek toborzása, kiválasztása.
Várhegyi Kálmán - Dr. Madarasi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése