Mégis bölcs a lenézett magyar paraszt?

Miért lenézett a paraszt? Mert már e becsületes életforma és egyben munkakör nemes szava szitokszóvá fajult a modern nemzedékek ajakán. És ez a múltját elfelejteni szándékozó magyar össz-társadalom hibája legfőképpen. A magyar népnek, de különösen a magyar parasztnak emelkedett színvonalú volt a gondolkodásmódja. Ha a magyar parasztság, a mi fajtánk életforrása századokon át tanúsított nemzeti érzését, Istenbe vetett hitét, tiszta erkölcsét, katonai vitézségét és szorgos munkakedvét a terror és az idegen megszállás megpróbáltatásai közt is megőrzi, ha nem támogatja a hatalomra éhes politikai törtetőket, akik osztálygyűlöletet hirdetnek és a tömegek alacsony ösztöneit ingerlik, akkor majd egy napon ismét valóra válik a magyar szabadság. A hungarista élettér megbecsült alapvetése a paraszti létforma.

A paraszt ember a természetben él, a természetért él és így beszélne, ha kérdeznéd:

„Ami nem kell az embernek, az jó az állatnak.
Ami nem kell az állatnak, az jó a földnek.
Ami nem jó a földnek, az jó lesz a tűznek.
Ami nem jó a tűznek, azt eltesszük későbbre, mert egyszer biztosan jó lesz valamire.”

A régiek többet tudtak hozzánk képest… Fel kellene eleveníteni az elfeledett ősi tudást!

Az ősi tudás felelevenítése létérdekünk, hiszen a XXI. században, - amikor ma még szinte mindenki a városra épülő amerikai-nyugati, tőlünk valójában idegen életformát majmolja és hajszolja -, csak ezzel a tudással valósítható meg az állami ön- és fenntarthatóság. Akkor, amikor a fenntarthatatlan idegen kultúra önmagától kezd összeomlani, lásd pl. a pénzügyi válságot 2008 óta, a lélek erkölcsi-morális süppedését, az élelmiszerként árult áfiumként zabáló szennymérgeket és vegy-szemetet. És ezek csak egyszerű hétköznapi ragadványok, a biológiai-pszichológiai fegyverként szolgáló embertelen humanitáriusságról még szót sem ejtek. Tehát a magyar paraszt tudására igen nagy szükség lesz, különben hogy lenne megoldható a korszerű és egészséges táplálkozásnak megfelelő élelmezés, agrárium? Úgy is fogalmazhatnánk más szempontból vizsgálva a kérdéskört, hogy a magyar parasztság volt az a réteg, mely évszázadokon át biztosította a Kárpát-medencében a túlélést. Nyilván, ha elfogy az olaj, és összeomlik az arra épülő idegen kultúra, csak a 100 évvel ezelőtt még jól funkcionáló tudás fogja biztosítani ismételten a túlélést, mert jelen állás szerint másképp nem megoldható. Persze mindennek az újbóli kialakításáig még sok víz fog lefolyni a Dunán.

Manapság egyre világosabbnak tűnik, hogy az összeomlás néhány éven vagy egy évtizeden belül bekövetkezik. Mi lesz akkor vajon a városokkal, és az ott élő tömeglakossággal? Visszaköltöznek többségükben vidékre? Emlékeznek majd még a luxusvacakért oly könnyedén feledett ősi tudásra? Te hogyan törnéd fel a földet és fognád termőre, Testvér, ha nem lesz kéznél egy lenézett paraszt?

Drótos Tamás – Hernád Völgye Háztáji Közösség